Egy újabb emlékezetes workshopban volt részünk. Nagy köszönet a program vezetőjének, Juhász Leventének, aki megálmodta és rendkívüli módon levezette a Pszichoedukációs workshopunkat, amelynek témája a „Szorongás és megküzdés a dániai hétköznapokban” volt.
Farkas Gábor Máté programról alkotott véleményét osztjuk meg itt:
„Nagyon élveztem ezt a pár órát – Levi lendülettel, sok információval és végtelen empátiával vezette a napot. Érdekes beszélgetésekben volt részem, jó volt egy kicsit csak hallgatni mások élményeit, és felismernem, hogy mennyire más és más élmények érnek minket, akár ugyan ott is. A végén játszott játékot pedig még mindig emésztem. Legközelebb is szívesen jövök, és ez is tarthatott volna tovább 🙂
A következő sorokban Lufti-Kovács Eszter visszajelését olvashatjátok:
„Ismét kellemes és pozitív élménnyel gazdagodhattam szombaton a Dán-Magyar Egyesület által szervezett Pszichoedukációs-workshopon, amelyet Juhász Levente pszichológus vezetett.
Amellett, hogy a programra én is magammal vittem a saját „batyumat” tele megküzdésekkel és élményekkel, kíváncsi voltam, hogy vajon más magyar ajkú hogyan éli meg a mindennapjait Dániában, milyen tapasztalataik, nehézségeik voltak/vannak, s ezekkel hogyan néznek szembe.
Levente célratörő kérdésekkel, határozott irányítással és empatikus odafigyeléssel volt felénk, ahol a diskurzusok által sok ötletet, segítséget vagy épp támogatást nyújtottunk egymásnak.
Egy biztos, én nagyon örültem a lehetőségnek és annak, hogy megismerkedtem a résztvevőkkel. Nagyon bízom abban, hogy a jövőben ez a csoport újra látja egymást s nemcsak a következő workshopon.
A nap záróakkordjaként egy általam kedvelt írónő üzenete került elém, amit talán nem bán senki, ha megosztok. Véleményem szerint a résztvevők érteni fogják a célzást és az üzenet mélységét.
„Nem tudható kinek mit jelent a sorsa. Arcot látunk, néha gyűrten, néha festék alá rejtve, de azt, hogy mit hordoz, fájdalmat, vagy épp szárnyat rejt a nagykabát, nem látjuk. Nem tudhatjuk, mit jelent a kereszt, amit látva legyintünk, és tovább megyünk. Megyünk, hangtalan. A szürke égbolt alatt azonban mindannyian ugyanarra vágyunk. Picit könnyebbre, picit színesebbre, egy halvány reményre, magára a pillanatra. Arra az egyetlen igaz pillanatra, amikor érezzük, most kerek ez a szögletes világ. Amikor érzed, az esőcsepp táncában, az ablakon, vagy a hidegben az arcodon, élsz! Mert ezernyi bajjal, nehézségek árán, nevetve vagy sírva, de élsz. És hozzon bármit ez a szeszélyes, mégiscsak csodálatos élet, egyetlen vágyunk van. Tartson. Még! (Todorovits Rea)
„Csakazértismindenjólesz!” Üdvözlettel: Eszter”
Itt pedig Leventének, a program szervezőjének és vezetőjének a szavait olvashatjátok:
„Nagyszerű volt a workshop. Köszönöm az egyesületnek elsősorban Timinek, Zsének a figyelmes és körültekintő szervezést. A résztvevőknek pedig kifejezetten hálás vagyok, mert bátorító volt számomra az, hogy kitartó figyelemmel és bevonódással voltak jelen a foglalkozásokban. Remélem, hogy értékes tapasztalatokkal mentetek haza és számíthatok rátok a következő alkalommal is. Továbbá szeretettel várok más érdeklődőt is a következő alkalmunkra. Hamarosan elkészül a következő workshop anyaga is, aminek előreláthatólag a címe “Énhatékonyság fejlesztés és asszertív kommunikáció”
Post a comment