10 nappal ezelőtt (szept.3.) útra keltünk, hogy megharcoljunk az elemekkel; az érintetlen természetben járjunk; meglessük a gémek, hattyúk, kacsák világát; elfáradjunk; mindent IS összevágjunk; együnk egy ínycsiklandozó paprikáskrumplit, majd megtudjuk, mindez csak kamu, nem is kenu.
A lyngbyi Kanokajakcenterből indultunk, hogy 16 km-t evezve, s mindeközben 6 megállót érintve (értsd: kiemeled a kenut a vízből, alárakod a kereket, elgurítod keréken a célig, belehelyezed a vízbe) megérkezzünk Strandmøllere. Amíg mi jó kiadósan megmozgattuk az izmainkat és elültük a hátsó fertájunkat, addig Péter és lelkes csapata Ibolya, Zsolt, Bálintka, Edit és Anna Mária összeállított egy étvágygerjesztő paprikáskrumplit. A vacsora fantasztikus hangulatban telt rengeteg ismerős és új arc között. Közel 50 ember jött el, hogy igyon-egyen, beszélgessen, nevessen egy jót. Igazi fesztivál volt, ahol kicsik és nagyok egyaránt megtalálták a számításaikat.
Majd leszállt az éj sötétje, s úgy éreztük, meg kell raknunk azt a bizonyos tüzet. Nehogymár miénk legyen a lekisebb tábortűz! Magyarok vagyunk, szeretünk mi kalandozni! Pláne a sötét erdőben, pláne sörrel a zsebünkben. Mármint nyitott sörrel. Mármint sörben úszva, fürödve. Szóval összegyűjtöttük a fát, miközben egy másik csapat erejének teljébe – hogyne… este 10-kor pont abban vagy- úgy döntött, ők bizony nem mennek sehová, inkább szétfűrészelnek egy parázsló rönköt. Aha… végül kalandozó hőseink nagy felháborodásra óriási tüzet raktak. Miközben a tűz csak úgy ropogott, egyikünk szemében megjelent az isteni megvilágosodás:
- ”Ti most komolyan azokkal a kamukkal mentek vissza? Kamuzol?
- Hogyne persze!”
A tűz lassan apadni kezdet -igazából nem is olyan lassan-, ígyhát újabb expedícióra indultunk. Három bátor, akik meg vannak arról győződve, hogy
1. x sör után is hihetetlen jó tájékozódási képességekkel rendelkeznek;
2. a sötét erdőben nem lehet eltévedni;
3. mindig irányban tudnak maradni;
4. a lényeg az úton maradás.
Milyen útról is beszélünk? Néha lehajolsz a rőzsékért, néha elfelejted honnan jöttél. Na ez az igazi kaland, amikor azt sem tudod, hol a f…-ban vagy!
Természetesen a technika (köszönjük Steve Jobs) most is megmentett minket. A fáradtság, a fejdálaom a kezekben – akarom mondani fáj-da-lom – és a válakban szép lassan nyugovóra intett minket. Másnap újult erővel, rekord idő alatt összepakoltunk – el ne hidd!- és vissatértünk kamuinkba, hogy hazakamukázzuk magunkat. Pro tipp azoknak, akik kedvet kaptak, a bredei pihenőhely fagyizással kötelező!
Köszönjük, hogy velünk tartottatok!
Post a comment